2012. március 18., vasárnap

Rozmaringos, kakukkfüves laskatészta


Hozzávalók: 4 nagyméretű tojás, 40 dkg liszt, 4 evőkanál apróra vágott friss kakukkfű, 4 evőkanál apróra vágott friss rozmaring
Elkészítése:
A kakukkfű és a rozmaring leveleit letépkedjük az ágakról, majd nagyon finomra vágjuk. A zöldfűszerekkel elkevert lisztet tálba tesszük, közepébe kis fészket alakítunk ki. Beleütjük a tojásokat. Egy villa segítségével összekeverjük a tojásokat, majd szép fokozatosan beleforgatjuk a lisztet. Ezután kézzel jól kidolgozzuk a tésztát. Ha a tészta túl kemény lenne, akkor egy kevés vizet adunk hozzá, ha pedig túl lágy, akkor egy kevés lisztet. A tésztát vágjuk ketté, majd nyújtsuk ki 1-1,5 mm vastagságúra. Vágjuk fel a tésztát 25 centi széles csíkokra, majd vagdossuk fél centis szalagokra. A metéltet tegyük egy tiszta terítőre és legalább 1 órán át hagyjuk száradni. Ezután a tésztát bő sós, forró vízben 4-5 perc alatt főzzük meg.

A legtöbb szatmári ház körül ott káráltak a kopasznyakú erdélyi, vagy a barna parlagi tyúkok, tehát tojás, tikmony az volt bőven, főleg, ha nem volt a közelben városi piac, ahol jó áron túl lehetett adni rajta. Így aztán, a szatmári asszonyok szinte naponta gyúrtak, vagy levestésztát, vagy laskát, hiszen ez volt a tojás legjobb, megbízható konzerválási módja. Az asszonyok versengtek egymással, kinek ízesebb, tovább elálló, a szakszerű szárítás révén sárgább maradó a tésztája! A legtöbb faluban kialakult a közös tésztacsinálás hagyománya is, főleg persze, ha erre mondjuk egy-egy lagzi, vagy más rendezvény is okot adott. Ilyenkor aztán összegyűltek az asszonyok egy kis női kalákára. Mindenki hozta, amit tudott, lisztet, tojást, parajdi kősót finomra törve, vagy legalább forrásvizet cipelt a "csigacsinálásba". Itt aztán hamar kiderült, kinek mi áll legjobban a kezére, a gyúrás, a nyújtás, a nyers tészta pöndörgetése vagy felvágása. És voltak asszonyok, akik mindig képesek voltak "ízesítési műhelytitkok" kieszelésére is. Olyan laskák kerültek ki kezük alól, melyeknek ízére évtizedek után is visszasóvárgott az, aki abban a szerencsében részesült, hogy ilyet ehetett.

2 megjegyzés:

  1. Érdekes étel. Oszt csak így magában kell enni? Én imádom a tésztát magában is,(volt apósom jászsági, úgy mondta, hogy özvegyen) de mit lehetne hozzáadni a húsevőknek?

    VálaszTörlés
  2. Természetesen nem ÖZVEGYEN kell enni egy laskát! (Bár én, éjszaka, a konyhába kiosonva magában is szeretem kóstolgatni, némi sóval borssal meghintve)
    De ha nem KÜLÖN közlöm a tészta készítésének a leírását, akkor kizárólag a főételhez kapcsolva marad meg. Pedig itt a LASKA receptje a lényeg! Számos feltétet (pl.gombaszószt!) el tudok hozzá képzelni!

    VálaszTörlés